Szeptember - 2018
H K S C P S V
  01 02
03 04 05 06 07 08 09
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

Párhuzamos valóságok multiverzuma

Szerző: Varga Ákos

Közzététel: 2017.09.25.

Az Egészség ellenszere című filmet egy bizarr támogató kampánnyal dobta piacra a 20th Century Fox filmstúdió 2017-ben. Legalább öt különböző, ám tartalmában nagyon is hasonló weboldalt hoztak létre a film reklámozására. Az oldalakon olyan álhírekbe rejtettek a filmmel kapcsolatos utalásokat, amelyek rendkívül érzékeny témákat érintettek: oltásellenesség, abortusz vagy éppen Donald Trump amerikai elnök tevékenysége. Mivel a közösségi médiában e témák komoly figyelmet kapnak, néhány cikkük több ezer megosztást, ezáltal komoly olvasottságot is elért. Az oldalak kialakítása a helyi online lapokat idézte, így a legtöbb felhasználó nem kételkedett a hírek valóságtartalmában. A stúdió ezzel a tevékenységével ismét ráirányította reflektorfényt az információ kezelésével kapcsolatos felelősségre, és a közösségi média olykor kiszámíthatatlan, ám számottevő befolyásoló erejére.

A közösségi média mára az online hírek terjedésének és fogyasztásának alapvető felületévé vált: a Facebook vagy a Twitter a társadalom olyan rétegeihez is eljuttat híreket, akik egyébként azokhoz nem férnének hozzá. A hírportálok nagymértékben függenek ezektől a hivatkozásoktól, hiszen általuk tudnak jelentős forgalmat generálni az oldalukon, amely végeredményben számukra gazdasági haszonnal jár.

A felgyorsult hírmegosztás megváltoztatta a közönség hírekkel kapcsolatos viszonyát is: a felhasználók egyéni hírmegosztásuk révén növelhetik elköteleződésüket és érdeklődésüket egyes témák iránt, és a mások által megosztott (véletlenszerű) hírekkel való találkozás esélye is jelentősen megnő. Ideális esetben ez eltérő vélemények és elgondolások ütköztetéséhez vezet.

Mivel a közösségi médiafelületek a hírfogyasztás és az információgyűjtés elsődleges terepévé váltak, így különösen alkalmasak a mozgósításra. A felhasználók elsősorban azért osztanak meg híreket, hogy hírnevet, elismertséget (és/vagy követőket) szerezzenek, felkeltsék mások figyelmét, és így bizonyos státuszhoz jussanak a többi, egyenrangú felhasználó között.

A háttérben bár jelen vannak más, önös motivációk is, mint a szórakozásra, kikapcsolódásra való igény, de a hírmegosztás alapjában véve nem emiatt történik. Az információmegosztásról — mint a központi altruisztikus motivációról — elmondható: akik a megosztásban jeleskednek, többnyire olyan információk után kutatnak, amelyek a folyamatot kölcsönössé, kétirányúvá teszik — interakcióra, szocializációra, társadalmi elismerésre vágynak.

Egy izgalmasabb tartalom (még ha negatív is), több megosztást generál. Ha még érdekesnek is tartják, megbizható forrásból származik, vagy olyan magas hírértékű tulajdonsággal bír, mint az ellentmondás, összefüggés vagy meglepetés, még nagyobb figyelmet képes kivívni. A hírjellegű tartalmak terjedését számos külső tényező is befolyásolja. Politikai szempontból aktív időszakokban a közügyekkel kapcsolatos tartalmak (politikai, kormányzati vagy gazdasági kérdések) sokkal népszerűbbek, mint a nem politikai hírek (szórakoztató tartalmak, sport, bűnügyek).

Egy sztori jelentősége nagymértékben befolyásolja az adott hír terjedését, ezáltal komoly hatalommal ruházza fel a hírszerkesztőket a közösségi médiafelületeken is, amelyek így megerősítik a hagyományos felületek hírtematizáló szerepét. Ez a megközelítés szembemegy a népszerű „az internet tönkreteszi a tradicionális médiát” szemlélettel. Azonban hozzá kell tenni, hogy ez csak bizonyos témákat illetően igaz, így el is érkeztünk a közösségi hírrés (social news gap) jelenséghez, vagyis a hírmegosztás és a tényleges hírolvasás közötti számszerűsíthető különbséghez.

Mivel a közösségi média felhasználók saját maguk is kiszűrnek egyes hírtartalmakat, és ez a média valóságábrázolása szempontjából azt is jelentheti, hogy a közösségi média hírfogyasztói egy kevésbé rideg valósággal találkoznak, mint azok, akik a hagyományos forrásokból is tájékozódnak. Ez a valóságkép elősegítheti a média által támogatott ügyek napirenden tartását. A hírgyártás szempontjából lényeges, hogy mindez megfordíthat néhány, az infotainment (vagy más szóval bulvárosodás, tabloidizáció) irányába mutató tendenciát: egyre inkább jelentkezik egy fogyasztói igény a tényszerű tartalmakra a szórakoztatóakkal szemben.

Az „álhír” koncepció kiemelt figyelemnek örvend, ugyanis szatirikus jelentését levetkőzve átalakult egy erősen kritizált internetes jelenséggé. Az álhíreket nevezhetjük humornak, megvezető információnak, alternatív tényeknek, félrevezetésnek, szimpla hazugságnak vagy akár koholmánynak kontextustól függően. A közös bennük, hogy leggyakrabban internetes felületeken publikálják őket, és emiatt leginkább közösségi médiacsatornákon terjednek, profit vagy szociális befolyás szerzésének céljából.

Ahogy a bevezetőben leírt példa is mutatja, az álhírek publikálási sikerének alapja az információk valótlanságában rejlik: az általuk közölt tények és gondolatsorok kitaláltak és hamis állításokat tartalmaznak. Jelen tanulmány az álhíreket a szándékosan torzított, valótlan információk internetes publikálásaként értelmezi.

Világszerte számos politikus és közszereplő használja ki az álhírek adta lehetőségeket, és élt velük oly módon, hogy az általuk nem kedvelt hagyományos hírforrások cikkeit bélyegezték meg álhírként. Az Egyesült Államokban például egy újságkiadó azt fontolgatja, hogy saját maga ellen nyújt be rágalmazási pert egy helyi politikus miatt, aki az újságot rendszeresen álhírportálnak állítja be. Leszögezhető, hogy a közösségi média az álhírek melegágya. A közösségi médiaplatformok lehetővé teszik, hogy bárki sokkal hatásosabban érjen el nagy tömegeket, mint hagyományos marketingeszközökkel lehetséges volna.

Szóval akkor mit is tehetünk?! Az internet két legnagyobb felhasználóbázissal rendelkező óriáscége, a Google és a Facebook 2016-ban bejelentette az álhírek elleni küzdelmüket, amelynek során nemcsak mérik, hanem igyekeznek megakadályozni az álhírek terjedését. Mindkét vállalat igyekszik megakadályozni, hogy az álhíreket közlő weboldalak hirdetési bevételekhez jussanak. Mindez egy szükséges, logikus lépés volt, hiszen rengeteg támadásnak voltak kitéve az amerikai elnökválasztás kimenetelében betöltött szerepük miatt: felületeiken kontrollálatlanul terjedtek a megtévesztő, rosszindulatú hírek, amelyek vélhetően befolyásolhatták a bizonytalan szavazókat a republikánus Donald Trump elnökjelölt támogatására.

2017 februárjában a Facebook egy új eszközt vezetett be Németországban és Franciaországban, amelynek segítségével bárki bejelentheti, ha álhírrel találkozik. Amelyekről bebizonyosodik, hogy tényleg valótlan információkat tartalmaznak, meg lesznek jelölve, és büntetőpontokat kapnak: ennek eredményeképp kevésbé előkelő helyen jelennek meg a felhasználók hírfolyamában, ezzel akadályozva a gyors terjedésüket. A lehetőség adott, a felhasználókon, azaz rajtunk múlik, élünk-e vele!



Bővebben lásd:

  • Boczkowski, P. J., & Mitchelstein, E. (2012). How users take advantage of different forms of interactivity on online news sites: Clicking, e-mailing, and commenting. Human Communication Research, 38(1), 1–22. DOI:10.1111/j.1468-2958.2011.01418.x
  • Boczkowski, P. J., & Mitchelstein, E. (2013). The news gap. Cambridge, MA: MIT Press.
  • Bright, J. (2016). The Social News Gap: How News Reading and News Sharing Diverge. Journal of Communication, 66(3), 343-365. DOI: 10.1111/jcom.12232
  • Stack, L. (2017). To Lure Moviegoers, 20th Century Fox Dangles Fake News.N.Y. Times, Feb 16, 2017. B1.
  • Nielsen, R. K., & Schrøder, K. C. (2014). The relative importance of social media for accessing, finding, and engaging with news: An eight-country cross-media comparison. Digital Journalism, 2(4), 472–489.DOI: 10.1080/21670811.2013.872420
  • Oeldorf-Hirsch, A., & Sundar, S. S. (2015). Posting, commenting, and tagging: Effects of sharing news stories on Facebook. Computers in Human Behavior, 44, 240–249. DOI: 10.1016/j.chb.2014.11.024


Utolsó frissítés: 2018.10.19.