November - 2018
H K S C P S V
  01 02 03 04
05 06 07 08 09 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30  

Dobj el vagy emelj fel – az internet és az újságírás a 21. században - Tófalvy Tamás A digitális jó és rossz születése című könyvének recenziója

Szerző: Rab Árpád

Közzététel: 2017.09.28.

Mindannyiunk napi élménye, hogy az újságírás folyamatos átalakulásban van, és igencsak el kell gondolkodnunk azon, hogy mi is tartozik bele, és kik is azok, akiket ma újságírónak nevezhetünk.

Jó könyv. Nagyon jó könyv. Már a kézbefogáskor is igényes tartalmat ígér, kimondottan ízléses a borító, kézbeillő és hordható a kötet, mindez nem megy az olvashatóság kárára, megjelenésében a nagyközönség számára is fogyasztható tudományosságot ígér abban a tárgykörben, amit a könyv alcíme megjelöl. A meglepően személyes és erős előszó után a kötetet a szerző három nagy tartalmi egységre bontotta. Az első az újságírás határait keresi, a második a technológiától a kultúráig és vissza jár be egy szép ívet, a harmadikban végül, de nem utolsósorban a digitális kor újságírásának új jellemzőit szedi össze érzékletes példákkal szemléltetve.

Tófalvy Tamás A digitális jó és rossz születése - Technológia, kultúra és az újságírás 21. századi átalakulása című, a L’Harmattan Kiadó gondozásában 2017-ben megjelent könyvében tett szellemi kirándulást a legelejétől kezdve áthatja az a kettősség, ami az újságírás szakmát az internethez fűzi: sokak érzik úgy, hogy az internet az újságírás számára egyszerre a lehetőségek tárháza és a teljes szakmát elpusztító gyilkosa. A könyv kiinduló megközelítése szerint a technológiai determinizmus mellett/helyett az újságírás kultúrájának feltérképezése belülről segít mélyebben megérteni a valódi folyamatokat. Kiemeli, hogy az újságírás 21. századi változásában nem csak a technológia, hanem kultúra alapú, kulturális értékek mentén mozgó, kvázi irracionális döntések is meghatározó szerepet játszanak. Ugyancsak fontos az az okfejtés, hogy az újságírás és a technológia egymásra hatásának mintázatai hosszabb távon megfigyelve folyamatosságot érzékeltető hasonlóságokat mutatnak, sejtetve, hogy ennek a kölcsönös változásnak kulturális alapja van.

A könyvben tett szellemi kirándulást a legelejétől kezdve áthatja az a kettősség, ami az újságírás szakmát az internethez fűzi: sokak érzik úgy, hogy az internet az újságírás számára egyszerre a lehetőségek tárháza és a teljes szakmát elpusztító gyilkosa. A könyv kiinduló megközelítése szerint a technológiai determinizmus mellett/helyett az újságírás kultúrájának feltérképezése belülről segít mélyebben megérteni a valódi folyamatokat. Kiemeli, hogy az újságírás 21. századi változásában nem csak a technológia, hanem kultúra alapú, kulturális értékek mentén mozgó, kvázi irracionális döntések is meghatározó szerepet játszanak. Ugyancsak fontos az az okfejtés, hogy az újságírás és a technológia egymásra hatásának mintázatai hosszabb távon megfigyelve folyamatosságot érzékeltető hasonlóságokat mutatnak, sejtetve, hogy ennek a kölcsönös változásnak kulturális alapja van.

Az első nagy tartalmi blokk az újságírás és az újságírók, mint csoport határait keresi a különböző, szorosan és távolabbról ide köthető alcsoportok öndefinícióiban és egymás megnevezésében is. Bevezeti a határtárgyak (boundary objects) fogalmát, ezek olyan dolgok, melyek láthatók a különbözőképpen gondolkodó csoportok számára, de mást és mást gondolnak róluk. Ki lehet újságíró? Ha valakinek van egy weblapja, akkor már újságírónak számít, és ha igen, milyen etikai és jogszabályi követelményeknek kell megfelelnie? Bár létezik minden országban erre valamilyen jogszabályi környezet, a kérdés megválaszolása nem egyszerű, és egy mély dilemmáig vezet el, melynek a végpontja az online kommentelők szóbeli szabadsága.

A szólás szabadságának és szabályozásának kérdése nem csak határokat, de védelmet is jelent, a határokat pedig maguk a szereplők lépik át- és vissza sokszor tudatosan, néha pedig saját ideológiájuk szerint helyesen, míg más alcsoportok szerint hatáskörüket és jogaikat meghaladva. Tófalvy Tamás erős idézetekkel, interjúrészletekkel, a határok és párhuzamos univerzumok megrajzolásával viszonylag tiszta leírást ad. A kemény és puha szakmai értékek, a szakmán belüli generációváltás, az újságírói univerzum mellett létező, kvázi újságírói munkát végzők párhuzamos univerzuma mind egyszerre bonyolítják és árnyalják a képet.

A második nagy tematikus egységben arról olvashatunk, hogy a különböző kommunikációs- és médiatechnológiák hogyan ruházódtak fel kulturális értékekkel, érzelmekkel. Itt jelenik meg a címben jelzett jó és a rossz fogalma, mint a technológia kulturális és morális megítélése. A kulturális megalkotás fogalmától elindulva, a technopesszimizmus és technoutópizmus (vagy athéni és orwelli) két végletén keresztül történetek során az új technológiák kulturális megalkotásának folyamatát ismerhetjük meg. Hogyan vélekedik a társadalom egy adott technológiáról? Látványosan gyorsan változó folyamatok ezek, külön érdeme a szerzőnek, hogy a digitális kultúra megértését korábbi (de huszadik századi) párhuzamokkal segíti. Az iŐrült és a csodatévő mesterséges intelligencia két véglete között megismerhetjük például a MySpace megítélésének gyors változásait, vagy azt, hogy a rendszerváltás környéki vállalkozók státusz-szimbólumának számító masszív mobiltelefonból, a bunkofonból hogyan lett egy mindenki számára nélkülözhetetlen ketyere, amolyan létszükségleti cikk.

A gondolati ív a harmadik nagy tartalmi egységben csúcsosodik ki, esettanulmányokon keresztül figyelhetjük meg azt, hogy hogyan kerülnek ellentétbe és egészítik ki egymást dinamikusan az újságírás és a technológia jó és rossz fogalmai. Régiek és újak, civilek és profik, bloggerek, aktivisták, információ szivárogtatók és/vagy tényfeltáró újságírók hozzák létre a szemünk láttára az új médiát. A Wikileaks működése mérföldkő ebben a folyamatban, esettanulmányán keresztül még jobban megérthetjük a jó és a rossz viszonyát ebben a technológiai és elsősorban kulturális környezetben. A szerző frappáns és bizonyított végkövetkeztetése (nem új média jön létre, hanem a média változik) a kötet kiinduló kettőségére is választ ad.

Izgalmas maga a gondolati ív is, és ideje volt, hogy végre holisztikusan, adat- és történetgazdagon, tudományosan, mégis olvasmányosan induljon el a folyamatról egy párbeszéd. Érdemes elolvasni a könyvet, számos kultúrtörténeti érdekességgel találkozunk, sok aha élménybe futhatunk bele, és a szerző képes volt úgy bemutatni a végletekig fajuló ideológiákat, hogy érezhető állásfoglalást nem tesz - ami sajnos ritka az információs társadalom szakirodalmában.

Végül hadd búcsúzzam egy személyes megjegyzéssel a könyvtől. Az elmúlt másfél évtized során a digitális kultúrát kutattam, az egyik legizgalmasabb jellemvonása számomra pontosan az a folyamatos kettősség érzet, dualizmus, az ellentétek egymásba átjátszása, amit Tófalvy Tamás kiválóan ragad meg munkája során. A digitális kultúra nem állandó, változása nem csak az időben folyamatos, de egy adott időpillanatban is. Ez az izgalmas légkör átszövi a kötetet, még olvasmányosabbá téve azt.

A könyv kétségtelenül fontos munka az információs társadalom kutatásával foglalkozó szakemberek és laikus érdeklődők számára. Ezen túl azonban bátran ajánlom a kötetet mindazon (például egyetemista fiatalok) számára, akik szeretnének túlnézni a felületes médiapánik és technofób vitákon, és szeretnék jobban megérteni környező világunkat.



Utolsó frissítés: 2018.10.19.