December - 2018
H K S C P S V
  01 02
03 04 05 06 07 08 09
10 11 12 13 14 15 16
17 18 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31  

Apa, kezdődik!, avagy a tévénézés idejének személyre szabása

Szerző: Nyirő Nóra

Közzététel: 2017.05.26.

„Kezdődik! Apa, kezdődik, kezdőőőődik!” kiabálja izgatottan a kedvenc sorozatát éppen nézni készülő kisfiú, mire a kisvártatva mellé ülő apuka nyugodtan azt válaszolja: „akkor kezdődik, amikor mi akarjuk!”

A családi tévézés idilljét felvillantó, mára klasszikussá vált reklám az egyik hazai műsorterjesztő új szolgáltatás csomagjának bevezetését támogatta 2004-ben, amelynek lényege az egyes műsorszámok digitális rögzíthetősége és tetszőleges időpontban való visszajátszhatósága volt. Az audiovizuális tartalmak digitális eszközökre való házi rögzítése egy hosszú innovációs lánc utolsó szeme, és talán érdemes visszaidézni a korai videorögzítési technológiákat is.

Az ipari alkalmazás után az első, háztartások számára kifejlesztett videórögzítőt a Sony dobta piacra 1965-ben. A Philips a saját videórögzítőjét 1970-ben fejlesztette ki, és 1972-től volt kapható az Egyesült Királyságban. A készülék meg¬lehetősen drága volt, és nem volt túl sikeres a piacon. Az otthoni videórögzítő sikere és tö¬megpiaci elterjedésének kezdete az 1970-es évekre tehető, amikor a VHS vs. Betamax formátum párharcából a VHS került ki sikeresen és terjedt el világszerte. A 80-as éveket az egy háztartásra jutó televíziókészülékek számának emelkedése (multi set homes) jellemezte az érett piacokon, a gyerekek már saját szobájukban tévézhettek, miközben a szülők a nappaliban, vagy akár a konyhában is követhették a maguk kedvenc műsorszámait. Ekkor robbant be a videórögzítés technológiája, amely először tette lehetővé a tévéprogram kezdési időpontjaitól való elmozdulást, és az is hamar kiderült, hogy a képernyő nemcsak tévénézésre való, hanem videojátékok, videofilmek, saját készítésű videó megnézésére szintén használhatjuk. Mi több, az analóg videórögzítő használatának piaci sikerét éppen a saját történések, családi események, nyaralások, szülinapok felvétele, majd visszanézése alapozta meg, s ehhez jött még a videókölcsönzőből kivett sikeres mozifilmek otthoni megtekintése mint a másik nagy pillér.

A késleltetett nézés (time-shifted viewing) terminológia, vagyis a műsorrögzítés és a műsorszám későbbi megnézése az analóg videórögzítő megjelenésével kezdődött. Később a videórögzítő szerepét sok háztatásban a DVD felvevő (Digital Video Disc Recorder) vette át, amely már sokkal fejlettebb készülék, digitális formában képes rögzíteni a tartalmat. Előnye, hogy tartósabb, lassabban kopik, más eszközökön is lejátszható (számítógép, hordozható DVD lejátszó), hátránya azonban, hogy – a videórögzítő¬höz hasonlóan – előre be kell helyezni a felvevőbe a lemezt, be kell állítani a felvenni kívánt műsort, pontosabban idősávot, a lemezt utána tárolni kell.

Az első digitális videórögzítő készülékek az Amerikai Egyesült Államokban jelentek meg a kilencvenes években, de ma már Európában is több ilyen készülék kapható. A digitális technológia előnyei nemcsak a tárolási kapacitásban jelennek meg, legalább ennyire fontos a programozható¬ság: egy helyett több műsor felvétele is beállítható, akár egy hosszabb nyaralás előtt beprogramozhatóak a felvenni kívánt műsorok (például egy sorozat összes epizódja). Amennyiben a készülék elektronikus programkeresőt (Electronic Programme Guide, EPG) is tartalmaz, nemcsak időpont, hanem cím szerint is beállítható a felvétel, ez¬zel téve igazán felhasználóbaráttá a digitális rögzítő működését. Nem igényel külön adathordozót (videokazetta, DVD lemez), és így a nézőnek nem kell tárolnia azt. Végül, de nem utolsó sorban pedig az aktuálisan nézett műsorfolyamot is rögzíti, így megállíthatjuk, visszatekerhetjük az adott programot akkor is, ha szándékosan nem rögzítettük, vagy dönthetünk a teljes program rögzítése mellett menetközben adatvesztés nélkül.

A digitális média és internet világában azonban a televíziós tartalmak esetében is összetetté válik a késleltetett nézés értelmezése. A televíziócsatornák egyes tartalmaikat, elsősorban sajátgyártású műsoraikat az adást követően feltehetik a weboldalukra, ahonnan később a néző a számára alkalmas időpontban letöltheti a programot, vagy streamingelve megnézheti. Arra is találunk példát, hogy egy csatorna a valós közvetítési időhöz képest (broadcast time) egy órás késleltetéssel folyamatosan adja az adását a honlapján keresztül (pl. Hír tv). Tágabb kontextusban gondolhatunk akár a torrent oldalakról való illegális letöltésekre is, mint késleltetett nézési lehetőség. A digitális televíziózásnak és a set-top-boxoknak köszönhetően videótartalom formájában (Video on demand) a sugárzási időt követően a műsorszolgáltatók és terjesztők elérhetővé teszik a tartalmat a nézők számára, akik lehívhatják azt későbbi időpontban (catch-up tv). Sőt napjainkban egyre népszerűbb az előfizetéses formában is hozzáférhetünk a szolgáltatói felhőben tárolt tartalomtömeghez (SVOD, Subscription Video on demand).

A televíziótartalom nézés 2016-re vitathatatlanul elkezdett átalakulni. Az Egyesült Királyságban a televíziós háztartások 61%-a rendelkezett már DVR-rel (az arány egyébként stagnálni látszik 2014 óta) VoD szolgáltatásokat pedig a 15 évesnél idősebb lakosság 59%-a vesz igénybe. Az alábbi adatsor kiválóan mutatja, hogy a főműsoridőben az élőben történő nézés vezeti továbbra is sort, de a rögzített tartalom nézése (32%) és a lehívásos tartalom (29%) fogyasztása is jelentős arányú.



1. ábra: Különböző eszközökön történő tartalomfogyasztás heti elérése (Forrás: Ofcom, 2016: 56.) [1]



Az időben rugalmas, és legalább e tekintetben személyre szabott audiovizuális tartalomfogyasztás pedig kifejezetten sokrétűvé vált a fiatal korcsoportok esetében az Egyesült Királyságban.



2. ábra: Tartalomfogyasztás megoszlása eszközök között, korcsoportok szerint (Forrás: Ofcom, 2016: 57.) [1]



Itt kiemelendő a fizetett letöltéses tartalom (SVoD, Paid on Demand TV or films) aránya, ami a 16-24 éves korosztályban 20% ot képvisel a teljes nézési időből és ugrásszerű növekedést mutat az előző évhez képest. Az Egyesült Királyság piacán ezen szolgáltatási formában (Over the top television, SVoD) a Netflix a domináns szereplő.

Kínában az előfizetéses lehívásos videótartalmat nézők száma háromszorosára nőtt alig három év alatt, míg az Amerikai Egyesült Államokban a háztartások fele használt DVR-t (két éve stagnáló penetráció mellett) és SVoD tartalmakat 2016-ban.

Tehát megindult a tévénézés újabb radikális átalakulása, s ki tudja, hol áll meg. Legtöbb helyütt a középkorúak és az idősebb generációk tagjai ugyan még tévénézésről beszélnek és ragaszkodnak a hagyományos formához, de fiatalok már nem, a szaknyelvből pedig a tévénézés szó már szinte kikopott, ott a videotartalom fogyasztás szóösszetétel az uralkodó. Ami biztosan látszik, hogy az élenjáró, fejlett országokban a DVR elterjedtsége és használata elérni látszik a platóját, míg az OTT és SVoD, az előfizetéses lehívásos tv és film tartalmak fogyasztása gőzerővel növekszik. Igaz, a hazai piacon a DVR elterjedtsége még messze elmarad a példáinkban bemutatott országokétól, az OTT és SVoD szolgáltatásokról nem is beszélve, de azt állíthatjuk, a változás valóban elkezdődött!



Források:

  1. Ofcom (2016): Communications Market Report 2016. Ofcom, 2016.08.04. URL: https://www.ofcom.org.uk/research-and-data/cmr/cmr16, https://www.ofcom.org.uk/__data/assets/pdf_file/0024/26826/cmr_uk_2016.pdf


Utolsó frissítés: 2018.11.30.