Szeptember - 2018
H K S C P S V
  01 02
03 04 05 06 07 08 09
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

Gálik Mihály: Nagyvállalatot vezetni a populizmus korában

Szerző: Gálik Mihály

Közzététel: 2017.05.30.

A napjainkban erősödő populizmus fenyegetése a nagyvállalatok működését is érinti, s erre menedzsmentnek, a felső vezetésnek reagálnia kell, olvashatjuk a The Economist f. év január 21. keltezésű számában a [Joseph A.] Schumpeter nevével fémjelzett gazdasági tárcaoldalon Businesses can and will adapt to the age of populism: How executives balance shareholder expectations and social pressures címmel. Ki számít többet a felsővezetői döntések meghozatalakor, a tulajdonosi kör vagy az emberek, és miként próbálnak egyensúlyozni a nagyvállalati vezetők a befektetői várakozások és a társadalmi nyomások között, erről fejti ki a véleményét a nagytekintélyű, világszerte olvasott brit heti hírmagazin tárcaírója.

A vállalatelmélet axiómája szerint a nagyvállalati menedzsment elsőszámú feladata, kötelessége (az üzleti jogi angolban használt szakkifejezéssel: fiduciary duty), hogy a tulajdonosok érdekeit tartsák szem előtt döntéseik meghozatalakor: a nyereség maximálása, illetve a tulajdonosi érték (shareholder value) növelése a két legfontosabb operacionalizálható cél. A vezetéstudományi tankönyvek egyik alaptételéről van szó, ám ez a felfogás, amelyet az Economist tárcaírója fundamentalistának aposztrofál, csupán a spektrum egyik széle (mondjuk így, a jobb széle), s ha kizárólag ennek szellemében fogannak a nagyvállalati döntések, az könnyen bajokhoz, a mikrokörnyezettel való konfliktusokhoz vezethet. A felsővezetők azonban jól tudják, hogy a tulajdonosi érték egy szürkezónában értelmeződik, olyanban, amelynek több árnyalata van, és a tárcában olvasható elemzés szerint a fundamentalista mellett még további öt magatartás típus azonosítható be.

A jobb szélről kicsit balra húzódva találhatók a felsővezetői nehézfiúk (corporate toilers), akik hisznek a tulajdonosi érték elsődlegességében, de azt egy hosszabb időhorizonton értelmezik, és a tapasztalatok szerint ebben a szellemben irányítják a nyugati nagyvállalatok többségét. A harmadik csoportba a nagyvállalati orákulumok (corporate oracules) tartoznak, akik odafigyelnek a közvéleményre és igyekeznek ma önként megcselekedni azt, amire holnap a törvény kényszerítené őket. A negyedik szektát a nagyvállalati királyok (corporate kings) alkotják, akik kivételezett helyzetben vannak és annyira sikeresek a tulajdonosi értékteremtésben, hogy időről-időre akár negligálhatják is döntéseik meghozatalakor.

A nyugati világon kívül az igazgató tanács tagjainak leggyakoribb szektája a nagyvállalati szocialistáké (corporate socialists), akik állami vagy családi ellenőrzésű, vagy döntően menedzseri tulajdonban lévő korporációkat vezetnek. Nekik az olyan szociális célok, mint a foglalkoztatás magas szintje, a jó fizetések, az olcsó termékek/szolgáltatások fontosabbak a tulajdonosi értéknél, bár az intézményi befektetők szempontjaira azért figyelniük kell. A hatodik, a spektrum balszélén található szekta tagjait a nagyvállalati hitehagyottak (corporate apostates) alkotják, akik valójában nem sokat törődnek a tulajdonosi értékkel. A tárca szerint a világ nagyvállalatai 1980-2007 között a tulajdonosi értéket előtérbe helyező jobb szél felé mozdultak el, ezt a tendenciát a populizmus most visszafordíthatja. Ugyanakkor nem várható krízis a vállalatirányításban, mert vállalatok képesek alkalmazkodni a társadalmi nyomáshoz.

Aki túl elvontnak találná az előbbi okfejtéseket, annak hadd szolgáljak két konkrét példával napjainkból: az egyik Indiából, a másik az Amerikai Egyesült Államokból származik, az indiai a nyugati világon kívüli, az amerikai pedig a klasszikus nyugati kapitalizmus környezetéből való. Az első főhőse az indiai szubkontinens ma leggazdagabbnak tartott üzletembere, Mukesh Ambani, akinek a nevét nálunk legfeljebb a befektetési bankárok ismerhetik, az amerikai példa protagonistája pedig Mark Zuckerberg, s „Van-e, ki e nevet nem ismeri?” széles e hazánkban, kérdezhetnénk Petőfi örökzöldjét idézve A tintásüveg c. versből. Mindkettőjük az általuk vezetett, tőzsdén jegyzett óriásvállalat (RIL, illetve Facebook) meghatározó tulajdonosa is, hisz ők rendelkeznek vállalatukban a szavazati jogú részvények többségével.

Mukesh Ambiani rövid élettörténetét megismerhetjük az Economist f. év március 11-ei számának Schumpeter rovatából, amely ezúttal az indiai multimilliárdos legújabb, köznapi ésszel szinte felfoghatatlan, 25 milliárd USA dollárnak megfelelő értékű befektetésével foglalkozik. Ambiani a pénzt egy negyedik generációs mobil távközlési szolgáltatás (Jio) csomag elindítására használta fel, amelyhez a frekvenciákat az által vezetett nagy ipari konglomerátum (RIL) révén szerezte meg. A RIL-ben lévő tulajdonosi részesedése családi örökség, amelybe már korábban kisrészvényesek serege fektette be a pénzét, akik most aggódva figyelik, hogy mi jön ki a Jio szolgáltatásból. Hiába vonzott 100 millió új fogyasztót az ingyenesként indított Jio ez év elején, s hiába vált a második negyedévtől fizetőssé a szolgáltatás, az árak ezen a piacon igencsak nyomottak, s a befektetés mértékadó szakmai elemzések szerint aligha fog megtérülni. Ezzel a hírek szerint Ambiani nem sokat törődik, neki az a lényeg, hogy, mintegy nagyvállalati szocialistaként, hozzájárulhat India felvirágoztatásához.

Zuckerberg f. év májusának elején azzal került be a top üzleti hírekbe, hogy a Facebook részvényesek egy csoportja megtámadta a bíróságon a Facebook igazgató tanácsa által már elfogadott tervet, miszerint a szavazati joggal nem párosuló részvények (non-voting stock) súlyát fogják növelni a saját tőke szerkezetében. Ezzel Zuckerberg, aki jelenleg a szavazati jogú részvények 60,9%-ával rendelkezik, megtarthatná a csúcsvezetői posztját az óriáscégben akkor is, ha folytatja, ígéretéhez híven, saját részvényeinek átruházását a feleségével közösen létrehozott, jótékony célokat szolgáló alapítványába.

Az Axel Springer német médiacsoport tulajdonában lévő Business Insider elektronikus üzleti lap hosszasan elemezte az esetet, a tárgyalást a bíróság f. év szeptember 26-ára tűzte ki. Magán azon a tényen, hogy a nevezett terv sok részvényes tetszését nem nyerte el, aligha csodálkozhatunk. Zuckerberg lehet a nagyvállalati vezetők király-kluszterének tagja, lehet a világ egyik leggazdagabb és legelismertebb üzletembere, de más befektetők vitális érdekein önkényesen még ő sem léphet túl: a klasszikus kapitalizmus már csak ilyen!



Utolsó frissítés: 2018.10.19.