November - 2017
H K S C P S V
  01 02 03 04 05
06 07 08 09 10 11 12
13 14 15 16 17 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30  
DMMD | Gálik Mihály: IMHO

Gálik Mihály: IMHO

Szerző: Gálik Mihály

Közzététel: 2017.09.03.

Mi még láttuk Lenint! – mondta kedélyesen a főorvos úr, lezárva rövid beszélgetésünket, amit amolyan lazító small talk jelleggel, jobb felső négyes fogam kezelése során folytattunk az egészségügyről. Ő belülről, én kívülről látom a dolgot, de nagyjából ugyanúgy. Akár azt is mondhatta volna, hogy mi nem most jöttünk a hathuszassal, hogy nem a falvédőről léptünk le, és akkor is értettük volna egymást. Nagyjából egy generációhoz tartozunk, jól szituált, évtizedes vezetői tapasztalattal rendelkező értelmiségiként nem csoda, hogy eléggé hasonló nyelvet beszélünk.

A hatvanas és a korai hetvenes korosztály kommunikációnak jellegzetességei persze távolról sem olyan izgalmasak, mint a mai tizenéves és a fiatal felnőtt korcsoportoké, a digitális bennszülötteké, amelyben a korábbiakhoz képest szemlátomást nagyobb súlyt kap a digitálisan közvetített kommunikáció szerepe. A Z generációnak is nevezett korosztály tagjai – bár nem kivétel nélkül, de jellemzően – már komolyabb gondok nélkül használják az elektronikus hírközlési hálózatokhoz kapcsolt (connected) számítógépeket, okostelefonokat, tableteket és egyéb high tech eszközöket, otthonosan mozognak a digitális kommunikáció világának különböző platformjain, melyek használata napi időtöltésük, életformájuk szerves részévé vált. Veszelszki Ágnes Netnyelvészet. Bevezetés az internet nyelvhasználatba c. frissen megjelent könyvében, amelyet a L’Harmattan Kiadó adott ki, a nem-nyelvész olvasóknak minden bizonnyal az ő nyelvhasználatuk bemutatása a legérdekesebb, legalábbis szerény véleményem szerint (IMHO, in my humble opinion) hogy nyomban kölcsönözzek egy akronimát a digitális bennszülött nyelv szótárából.

Amint az előszó első bekezdésében olvashatjuk, a könyv Veszelszki Ágnes 2011-ben elkészült, és egy évre rá sikeresen megvédett, Az infokommunikációs technológia hatása a nyelvre című doktori értekezésének alaposan átdolgozott, kiegészített és aktualizált változata. A szerző az Y generációhoz tartozó kutató, fő vizsgálódási területe a digitális kommunikáció nyelvészeti, valamint média- és kommunikációs szempontú vizsgálata, a neten is fellehető publikációs listája kifejezetten impozáns. A mostani könyvét megjelentető L’Harmattan a humán- és társadalomtudományok egyik jól ismert kiadója Magyarországon, s időről időre piacra dob olyan műveket is, melyek alapja egy-egy doktori értekezés: olyanokat, amelyekről úgy gondolhatja, hogy a mű a tudományos közvéleményen túl is számot tarthat érdeklődésre. Óhatatlanul Janus-arcú és igencsak kockázatos ez a vállalkozás, mert az ilyen műveknek egyszerre kell vagy kellene megfelelniük a szaktudományos igényesség, valamint a szélesebb körű közönségelérés követelményeinek. Jelen esetben, IMHO, ez sikerült.

Nem vagyok ugyan nyelvész, de készséggel elfogadom azt a – ma már talán evidenciának számító – tételt, hogy az internet használatának nagymértékű elterjedtsége jelentősen befolyásolja a nyelvhasználatot. Amint a könyvből megtudtam, az internetnyelvészet már az ezredforduló táján önálló szaktudománnyá vált, sőt a netspeak terminus technicus éppen ennek az egyik szimbolizálója. A magam baby boomer generációja persze minden bizonnyal jobban ismeri Orwell korszakos könyvében, az 1984 c. disztópiában használt newspeak fogalmát, ami sajnos messze túlélte a címben jelzett évszámot, hisz ma, egy emberöltővel később, nap mint nap tanúi vagyunk az újbeszéd borzalmának, de ezt most talán hagyjuk.

Mivel az elmúlt két évtizedben a fejlett és közepesen fejlett országok a közoktatásában nagy hangsúlyt kapott a digitális írni-olvasni tudásra (digital literacy) való nevelés, nem csoda, hogy a fiatalabb korosztályok tagjai beszélik legjobban az internet nyelvét. Többségük naponta használja a digitális média azon platformjait, amelyeken írásban kommunikálhatnak egymással akár a valós időben is, mint a népszerű csetelés esetében, melynek során élhetnek a korábbiakban csak a közvetlen szóbeli kommunikációra jellemző azonnali visszacsatolás, a közvetlen interakció lehetőségével.

A nyelvtudományokban a különböző nyelvváltozatok neve a lektus, ezekekben létezik maga a nyelv. Veszelszki a digilektus fogalmát használja a digitális kommunikáció változataira, ennek sajátos szövegtípusa például az e-mail, a fórumokon megjelenő poszt és komment, a blog, a tweet, a csetelés, valamint a közösségi oldalak üzenőfalára kirakott poszt és a hozzá fűzött komment, vagy éppen a visszaszorulóban lévő sms, A digilektusok rendszeres használata következtében, mutat rá a szerző, kialakul egyfajta, a szóbeliséghez közelítő textualitás, amelyet, a nyelvészeket követve, hívhatunk másodlagos szóbeliségnek, szimbolikus írásbeliségnek, új beszéltnyelviségnek, virtuális írásbeliségnek. A digilektusok jellemzőit esettanulmányokkal mutatja be a szerző a könyv legterjedelmesebb fejezetében olyan tálalásban, ami a szakmán kívüliek számára is élvezhető. Különösen érdekes az újfajta írásbeliség és a képi kommunikáció kapcsolatát bemutató 3.5 alfejezet, valamint kifejezetten szórakoztatóak a digilektus szövegeinek folklorizálódását bemutató példák a 3.6 alfejezetben.

A könyv olvasásakor eszembe ötlött, hogy a vezetéstudományokban szintén széles körben használnak olyan akronimákat, mint a például a B2B vagy a B2C, ezek minden bizonnyal a munka közbeni internethasználat során keletkeztek. Hozzáteszem, hogy akronimákat a szakkifejezésekre már az internet világ előtt is használtak, gondoljunk csak a vezeték nélküli műsorterjesztés technológiáinak olyan közismert jelöléseire, mint az AM, az FM, a DAB, a DVB és társaik, amelyek egyértelmű funkciója a rövidítés volt. A netspeak használatának legerősebb változója nyilvánvalóan a korcsoport, de az ezt beszélők sokasága sem homogén, így egyéb ismérvek szerint is érdemes lenne az internet nyelvhasználatát vizsgálni.

Elgondolkodhatunk azon is, hogy vajon a netspecifikus akronimák mennyire hódítják meg az élőbeszédet, s a 8. melléklet 17 oldalas példatára, az úgynevezett spontánbeszéd-korpusz leírása és elemzése ehhez alapos illusztráció. Hadd ragadjak ki innen egy példát, az egyik legismertebb akronima, a LOL (laughing it loud/lots of luck) használatának esetét, amit a szerző egy budapesti buszon általa hallott, két 16-17 év körüli fiú beszélgetését visszaidézve tálal fel: „…az egyik tizenéves fiú viccet mesét a másiknak, és az erre nem nevetett, hanem lakonikusan annyit jegyzett meg: LOL” (334. o.). A példából nehéz eldönteni, hogy tetszett-e a vicc, avagy sem, mert ez a hangsúlyozástól is függ, de ha mondjuk egy pikírt LOL volt a válasz, akkor azt az én időmben úgy mondtuk: kac-kac. Igaz, akkor még csak a fagolyós változatban létezett az iskolában számítógép, de egy hangutánzó rövid megjegyzéssel azért már véleményt tudtunk nyilvánítani.

A nyelvhasználat változásai intellektuálisan érdekesek, s ha másért nem, már ezért is érdemes tudni róluk. Világunkban, amelyet az IoT (Internet of Things) akronima találóan szimbolizál, az internet nyelvhasználatával való megismerkedés szinte követelmény, s ehhez nyújt segítséget a könyv.



Utolsó frissítés: 2017.09.03.