November - 2018
H K S C P S V
  01 02 03 04
05 06 07 08 09 10 11
12 13 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30  

A hírmédia válaszút előtt

Szerző: Gálik Mihály

Közzététel: 2017.05.25.

A hírmédia képtelen megfelelő választ találni arra, hogy kínálata és a híreket fogyasztó közönség igényei között szakadék tátong, ez mindnyájunknak ismerős tétel.

Sokszor foglalkoztak már vele a szakirodalomban, például két jónevű amerikai médiakutató négy éve publikálta erről összefoglaló jellegű munkáját [1], amelyben sikerült empirikusan is bizonyítaniuk a hírszakadék meglétét. A tavaly nyári, az Európai Unióból való kiválásról szóló brit népszavazás ismert eredménye (a Brexit győzelme), valamint a novemberi amerikai elnökválasztáson Donald Trump befutása felértékelte a témát, új értelmezési keretet is adva a nevezett hírszakadéknak, ezért talán érdemes megnézni, hogy milyen módon tudták megragadni és bizonyítani a kutatók a jelenséget.

A médiaszervezetekben a hírgyártás során a hírré válást az újságírók szerinti hírérték, az eseményekről alkotott mentális értékítélet mellett a tulajdonosok, valamint a hírmédiában dolgozó menedzserek szempontjai is befolyásolják. A külső érintettek közül a közönségnek van kiemelt szerepe, de mellettük a hirdetők és a társadalom egyes szervezett nyomásgyakorló csoportjai szintén hatással vannak a de facto hírkínálatra. A demokráciákban honos újságírói kultúrákban az újságírók a közügyekről szóló híreket magas hírértékűnek tartják, noha attól ők sem tekinthetnek el, hogy azok vajon majd érdeklik-e a közönséget, avagy sem. A közönség viszont, a kivételes helyzetektől eltekintve, a mindennapos életvitellel és a szabadidő eltöltéssel kapcsolatos, valamint a szórakoztató jellegű híreket helyezi előtérbe. Amúgy Robert Park, az amerikai szociológia egyik klasszikusa már 1940-ben rámutatott, hogy „Azok a dolgok, amelyeket legtöbbünk publikálni szeretne, nem azok a dolgok, amiről legtöbbünk olvasna. Rohannánk kinyomtatni, amit a beszerkesztésre érdemesnek tartunk, de azt szeretnénk elolvasni, ami érdekes.” Közismert, hogy a hírmédia színtere radikálisan megváltozott a 20. század közepén jellemző állapotokhoz viszonyítva, de a Park által leírt intencionális szakadék a hírgyártásban mintha örök lenne.

A hírmédia kínálati oldalának szereplői korábban óriási piaci erővel rendelkeztek és a maguk által értékesnek tartott hírekre összpontosíthattak. Ez a kvázi-zárt hírkínálat indult bomlásnak az 1970-es évek második felétől, s negyedszázad elteltével, az ezredfordulóra, a hírmédia egy olyan színtérré vált, amelyben új szereplők sokasága is van jelen a különböző digitális platformokon, és amelyet a kínálati bőség jellemez. A hírmédia szereplői immár kevésbé tehetik meg, hogy a fogyasztók preferenciáit háttérbe szorítva alakítsák kínálatukat. A fogyasztóknak immár arra is módjuk van, hogy a maguk ízlése szerint válogassanak a hírek között és csak azokat fogyasszák, amelyek valóban érdeklik őket.

Ugyanakkor a médiakutatók idejekorán, már az ezredforduló környékén felhívták a figyelmet arra, hogy amennyiben a fogyasztók a maguk előzetes értékítéletei szerint válogathatnak a hírekből, úgy könnyen bezárhatják magukat az önmagát-megerősítő média szűrőburkaiba (filter bubbles), visszhangkamráiba (echo chambers), amelyekben csak a világhálón talált hasonló gondolkodású társaikkal kommunikálnak, mintegy elzárva magukat a hírek kínálatának egészétől, s ez súlyos társadalmi következményekhez vezethet.

A hírkereslet és hírkínálat közti szakadék mérése és szélessége a hírbőség színterén

A kutatás első szakaszában, amely 2007 tavasza és 2009 ősze között zajlott, húsz, a fősodorba tartozó vezető hírmédia vállalat online hírkínálatát, hírhonlapjait vizsgálták. Közülük kilenc az Amerikai Egyesült Államokban, öt Latin-Amerika három legnagyobb népességű országában (Brazília, Mexikó és Argentína), hat pedig Európában (Egyesült Királyság, Németország és Spanyolország) volt bejegyezve. Egy kivétellel az összes vállalat a hagyományos, még az internet korszak előtt piacra lépett hírmédia része, vannak köztük napilap kiadók, hírtévék, általános műsorkínálatú televízió csatornák; jobboldali, középutas és balos orientációjú szervezetek; konzervatív és liberális szellemiségűek; földrajzi piacokat illetően nagyvárosi és országos, sőt a globálisnak tekinthető egységek is. A kivétel a Yahoo, amely a yahoo.news.com honlappal csak hálózati platformon van jelen a hírmédiában.

A kínálati oldal (a hírszervezetek) választási preferenciáit a kutatók az egyes hírhonlapok nyitóoldalának szerkezetével mérték. Az első tíz hír sorrendje (balról jobbra haladva és felülről lefelé nézve a híreket egy rácsszerkezetben) fejezi ki, hogy mi a fontossági, hírérték szerinti sorrend az újságírók szerint (vállalva azt a leegyszerűsítést, hogy a sorrendiség meghatározását döntő részben nekik tulajdonítjuk). A fogyasztók preferenciáit az fejezi ki, hogy melyik hírt nézik meg, pontosabban, hogy melyekre kattintanak rá leginkább.

A vizsgált honlapok mindegyikén elérhető volt egy olyan lista, amely a „legolvasottabb” négy, öt, vagy tíz történet címét tartalmazta, így ezek számosság szerinti sorrendje reprezentálja a fogyasztói preferenciákat, s összességében közel negyvenezer hírt vizsgáltak meg. Ezt az irdatlan hírmennyiséget a több évig tartó, több szakaszból álló kutatás során a szerzők mellett még tizenöt, az egyes országokat jól ismerő, a hírmédia működésének vizsgálatában jártas szakértő elemezte a kutatási tervben előre rögzített szempontok szerint.

Tartalmuk alapján a híreket két változót használva sorolták csoportba a kutatók. Az első változó, hogy a hírek témája közéleti (public-affairs) vagy nem-közéleti (non-public-affairs) jellegű volt-e, és eszerint két alcsoportot képeztek. A másik változót a hírek tálalásának módja képezte, ennek négy, illetve öt alakzatát különböztették meg az egyes honlapok esetében, nevezetesen a tiszta hír, az elbeszélés, a vélemény, a blog és a felhasználók által létrehozott tartalom formatokat.

A vizsgált húsz hírhonlap mindegyikén kimutatható volt, hogy az újságírók jelentős mértékben előtérbe helyezték a közügyekről szóló híreket a honlap nyitóoldalának első tíz tételében, míg a fogyasztók a nem-közügyekről szóló hírekre kattintottak a leggyakrabban, az előbbiek szerint értelmezett hírszakadék jelentős méretű mindhárom régióban, szélessége a minta egészében 18%-os.

A kutatás eredményei azt is bebizonyították, hogy az a különbség, ami a hírek közti választásban az újságírók és a fogyasztók között fennáll, meglehetősen érzéketlen a régiók és az egyes országok médiarendszerei közti kulturális, történelmi és szerkezeti eltérésekre, valamint az egyes honlapok ideológiai – konzervatív vagy liberális – szerkesztőségi irányvonalára. A változatosságnak eme hiánya egyébként két dologra vezethető vissza, nevezetesen a médiarendszerek konvergenciájára és a fogyasztói ízlések globalizációjára.



Források:

  1. Boczkowski, Pablo J., & Mitchelstein, Eugenia (2013): The News Gap. When the Information of the Media and the Public Diverge. Cambridge MA: MIT Press


Bővebben lásd:



Utolsó frissítés: 2018.10.19.